Kóbornyár

Megint esik. Megint front. Egyre inkább azt érzem, hogy értelmetlen siratni a már megszokott, három hónapon át, szinte megszakítás nélkül tartó Balatonozós nyarat: kezdek beletörődni a megváltoztathatatlanba. Idén nyáron ez van. A meleg az persze nem kímél minket, csak hogy még innkább nehezen elviselhető legyen a változékony, csapadékkal teli kombó.

Ezért hát muszáj a hűsítőkhöz nyúlni, mint a házi fagyi, a saláták, a hideg levesek, aminek a sorába beilleszteném a blogon most ezt:

HIDEG MENTÁS-JOGHURTOS UBORKAKRÉMLEVES DIÓVAL

A hideg, nyers leveseknek, ételeknek nyáron nem csupán az a nagy előnye, hogy elfogyasztásukkor hűsítenek (egyébként bármily meglepő, ezt a hatást elérhetjük egy forró levessel is, még ha a kezdő érzet ennek ellent is mond), de az elkészítésükkor sem kell állni a tűzhely melege mellett főve.

Az uborka és a menta ráadásul top frissítőknek számítanak, előbbi a magas víztartalma, utóbbi a hűsítő ízhatása miatt. Az uborkáról érdemes tudni, hogy jelentős a C-vitamin- valamint a magnézium-, kálium-, kalcium-, foszfor-, nátrium- és vastartalma. Emelett enyhíti a reumás tüneteket és segíti az emésztést, a benne lévő nagyarányú folyadék miatt erősen vízhajtó hatású. A héját az epegondokkal küzdők gyomra nem igazán bírja, de aki teheti, ne hámozza, mert egyfelől sokkal esztétikusabb a reszelt/szeletelt zöldség élénk zöld héjának a látványa a zöldség pasztell színű húsa mellett, illetve a vitamin nagy része is megmarad a növényben a héj fehasználásával. Alacsony kalóriatartalma miatt rendkívül könnyű fogások készíthetők belőle, így a fogyókúrázóknak is egy kedvelt hozzávalója.

Kevésbé ismert tény, hogy az uborka ázsiai eredetű. 3000-4000 éves, de hozzánk csak a 13. században jutott el. A tökfélék családjába tartozik, ilyen formán nem csak a töknek, hanem a dinnyének is rokona. Van nekem egy mixer barátom, aki sok egyéb felejthetetlen koktél mellett egy isteni, Avalon névre hallgató, görögdinnye ízére emlékeztető, de valójában egy csík uborkahéjat tartalmazó könnyed, vízszínű longdrinket készített egyszer nekem (ha jól emlékszem, vodkából) - nagy kedvencem lett. Mostanában látogat haza külföldről. Ha itthon lesz, megpróbálom rávenni egy közös koktélposztra... csak tudnám, ki fogja meginni helyettem az a sok finomságot. Azt hiszem, érik egy fingerfood & cocktail party a poszt kedvéért...

Ebből is látszik, hogy az uborka felhasználhatósága milyen sokoldalú. Főzni nem szerencsés, de nyersen lehet belőle leves és koktél mellett salátákat, savanyúságot (a kovászos uborkát nem lehet überelni - recept spárgára adaptálva, de itt), vendégváró falatokat, mártogatóst, egyéb fogásokat készíteni. 

hozzávalók

2 kígyóuborka

1-2 gerezd fokhagyma

1 citrom/lime leve

1 csokor friss vagy fagyasztott menta

1.5dl natúr joghurt/kefír

1tk só

1/2tk méz

frissen őrölt bors

1 marék dió

2-3 marék jég

díszítésnek pár csepp olívaolaj

A hozzávalókat mind egy turmixgépbe tesszük, és alaposan összedolgozzuk. Tálalható is. Ínyencek friss chilipaprikát is dobálhatnak bele. Tálaláskor pár csepp olívaolajjal és extra darált dióval díszítem a művet.

Jó étvágyat.

Éva

Sóskalandok

Ha a üzlet egyszer beindul...! Szó sincs itt üzletről, persze. Mármint ami a Spooont illeti. Egyszerűen csak adott egy adag déli éhség, egy (még mindig nagy) zsák friss sóska és egy jókora dózis kísérletező kedv. Azért annyira nem szaladtam messzire a gondolatokkal, csupán egy korábbi villámreceptemet (mentás-uborkás tonhalsaláta grillezett pitába töltve) alkottam újra az itthoni alapanyagokból.

SÓSKÁS-UBORKÁS TONHALSALÁTA SZÁRÍTOTT PARADICSOMOS-ÚJHAGYMÁS SAJTKRÉMMEL PITÁBA TÖLTVE

hozzávalók

4db pita (én a biopiacon találtam csodálatos teljeskiőrlésű lisztből készült pitát, amit ha megpirítok, kívül roppan, belül lágy)

A sajtkrémhez

1 doboz natúr sajtkrém (pl. Nádudvari)

1 szál újhagyma

5db olajban áztatott szárított paradicsom

A salátához

1/2 kígyóuborka

2 szál újhagyma

1 marék retek

2 marék friss sóskalevél

1 marék friss mentalevél

1/4kg konzerv tonhal (de citromban pácolt nyers tonhallal is isteni lehet - bár ezt én most egy jó darabig nem tesztelhetem)

1/4 citrom leve

4ek olívaolaj

A sajtkrémhez a hozzávalókat robotgépben összepürésítem. A pitákat a pirítóba teszem. Amíg elkészülnek, pont összedobom a salátát.

Ehhez a kígyóuborkát, retket és újhagymát megmosom, előbbit félcentis kockákra, utóbbiakat vékony félkarikákra vágom, és együtt egy nagy keverőtálba teszem. A sóskaleveleket alaposan átöblítem, lecsöpögtetem, és centis csíkokra vágom. A tonhal levét leöntöntöm, és a húsát a sóskával együtt a zöldségekhez adom. A mentát felaprítom, és megszórom vele a salátát. Végül a citromlével és az olívaolajjal az egészet megöntözöm, és jól összeforgatom.

A megpirult roppanós pitákról egy centis csíkot levágok, a zsebet kitárom, a belső falait megkenem a sajtkrémmel, és az üregét tisztességesen megtömködöm a salátával. Ennyi. Csak tudj leállni!

Éva

Klasszikusok

Ahogy érik az ember, úgy kezdi érteni és értékelni a hagyományőrző, régről gyökerező dolgokat, legyen szó zenéről, irodalomról, képzőművészetről. A kulináriában én magam a szüleimmel ellentétben ezidáig nem voltam egy hagyománykedvelő, sőt! A Nagybátyám meg is jegyezte nem egyszer: "Ugyanerről a tőről fakadsz, hogy tudtál így 'elfajzani'?" Az elmúlt évtizedben mindent ettem, csak hazait ne kelljen, mert a soha meg nem újuló, unásig ismételt, mindig egyféleképpen, rossz minőségű alapanyagokból és korszerűtlen technikával készített, túl nehéz ételekből már menzás koromban elteltem. Az elmúlt tíz évem útkeresésről szólt, ami útkeresés a magyar konyhát majdhogynem egy az egyben kiiktatta (kevés kivétellel, mint a székelykáposzta, a kacsa-/libacomb, a halászlé, a kőrözött, a kovászos uborka, a libamáj, a pörköltek és a házi kolbászunk - persze mind a szüleim keze nyomán, mert ha egyszer hazai, akkor szigorúan hazai!) Az aktív ellenállás mostanáig tartott. A jelenleg tomboló hazai gasztroforradalom és az erre épülő bisztrokultúra robbanásszerű fejlődése élén az ország legnevesebb séfjeivel - akik közül néhánnyal volt is szerencsénk személyesen megismerkedni - azonban egyik pillanatról a másikra magával hozta nálam, hogy mostanra egyre ritkábban fogyasztok indiait, thait, mexikóit, japánt, arabot ésatöbbit. Annyira magával ragadott a helyi alapanyagok és klasszikus ízek, íztársítások hihetetlenül kreatív újragondolása, azaz a magyar nouvelle cuisine, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy újra és újra ne menjek, ne kóstoljak, ne tapasztaljak, ne tanuljak. Az ország minden szegletében megtelepedett minőség a Kistücsök, a Bock, a Brill, a Tigris, az Aranyszarvas, az Arcade, a Chianti, az Enoteca, a Mandula és még sorolhatnám ki mindenki képviseletében engem teljesen visszahódított a magyar konyhának. Mondhatni: a magyar konyha egyik legnagyobb rajongója lettem. Nem szeretem kevésbé a világ konyháit, de annyira izgalmas és változatos, majdhogynem kimeríthetlen a mai magyar konyhaművészet, hogy a kalandozásba fizikailag nem fér bele más, ugyanakkor ez a kulináris kíváncsiságomat nagy mértékben ki is elégíti. Ha ma az ide érkező külföldi barátaim magyar étteremben szeretnék magukba szippantani az egykoron méltán világhíres, de az elműlt évtizedekben megtépázott hírű magyar konyharemekek révén a kultúránkat, már meleg szívvel tudok nekik ajánlani számtalan jobbnál jobb éttermet, miközben a honiakat is folyamatosan bátorítom a nyitottságra.

Mindezek szellemében és Édesapám tiszteletére, aki ma 65 éves, és rajong a magyar konyháért - ezen belül is a lenti fogásért -, a hétvégén én is visszkanyarodtam a hazai gyökerekhez, és elkészítettem a mindenki által hőn szeretett csirkepörköltet a saját magam vezette konyha egészséges szempontjainak megfelelően.

KLASSZIKUS CSIRKEPÖRKÖLT... KICSIT MÁSKÉPP - JOGHURTTAL, ÚJHULLÁMOS UBORKASALÁTÁVAL ÉS KUSZKUSSZAL

hozzávalók

a pörkölthöz

1 egész tanyasi csirke + szív és máj

3ek olívaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 púpos ek őrölt édes pirospaprika (esetleg 1tk csípős is)

1 tv paprika vagy 1/2 kápia

1dl víz

1 nagy paradicsom

1 púpos tk Virágoskút ételízesítő (tisztán sóban tartósított bio zöldségek és fűszerek) - ha ez nincs, akkor bármilyen adalékanyagmentes ételízesítő megfelel

1 púpos ek himalájai só

az uborkasalátához

1 kígyóuborka

1tk só

1/2dl olívaolaj

2ek almaecet vagy citrom

2 gerezd fokhagyma

1ek méz

1/2dl víz

köretnek kuszkusz (ami tul. képp. mini tarhonya és egy perc alatt megvan - én a Culinarisban veszem a teljeskiőrlésű bio kuszkuszt)

továbbá joghurt

díszítésnek kápiakockák, petrezselyem és frissen őrölt bors

Az olajat felteszem közepes lángon, és amíg megmelegszik, felaprítom a hagymát, amit aztán hozzáadok az olajhoz, és pár perc alatt puhára dinsztelek. Közben szétbontom a csirkét alsó és felső combokra, szárnyakra, a mellet négy-, a hátat kétfelé vágom. Amikor a hagyma puha, hozzáadom az őrölt paprikát, és azonnal felöntöm 1dl vízzel, hogy oda ne kapjon, mert akkor keserű lesz. Ezek után négybe vágva beledobom az alapba a paprikát, a paradicsomot, valamint hozzákeverem az ételízesítőt és a sót. (Ha bírjuk az erőset, akkor egy kevés csípős őrölt paprikával is megbolondíthatjuk a pörköltalapot.) A csirkedarabokat újra megmosom, és a belsőségek kivételével jól beleforgatom a pörköltalapba, hogy az mindenütt bevonja. Ezután már csak annyi dolgom van vele, hogy lefedem, és alkalmankénti átforgatás mellett alacsony lángon párolom a húst kb. egy órán át, ami a főzés végére fog annyi levet ereszteni, hogy csodálatos, tartalmas szaftja legyen a pörköltnek.

Amíg a csirke fő, elkészítem az uborkasalátát. Ehhez az uborkát egy gyalun vékonyra szeletelem. (Én nem szoktam hámozni, mert sokkal szebb és finomabb így, de akinek az epéjével problémája van, annak nincs sok választása.) Az uborkaszeleteket egy nagy keverőtálba teszem, megsózom, és hagyom, hogy levet eresszen. Közben az olajból, az ecetből/citromból, mézből, vízből és reszelt fokhagymából elkészítem az öntetet, és összeforgatom az uborkával. Amíg a pörkölt megfő, a salátát lefedve hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízei.

10 perccel a főzés idejének lejárta előtt hozzáadom a pörkölthöz a szívet és a májat (mi szeretjük, de természetesen nem kötelező), és vízforralóban felteszek vizet a kuszkusznak. Ennyi pörkölthöz kb. 1/4kg kuszkuszt szórok egy tálba 1tk sóval elkeverve, erre annyi vizet öntök, hogy egy ujjnyira ellepje, majd lefedem. A kuszkusz 2 perc alatt magába szívja a vizet, és már tálalhatok is.

Egy tányérra kanalazok a kuszkuszból, mellé szedek a húsból, jól meglocsolom pörkölszafttal, végül az uborkasalátából halmozok keveset a hús másik oldalára. Díszítésnek én ezúttal kápiát daraboltam apró kockákra, amivel az uborkát szórtam meg, és kevés petrezselyemmel hintettem a kuszkuszt. Frissen őrölt borssal fejeztem be a tányért.

Ismerős ízek, egészséges kivitelezés, ráadásul: piros...fehér... zöld. Jó kombó! Isten éltessen, Apukám!

Éva

Pikáns dinnyesaláta

Nem hiszem, hogy nyáron van jobb dolog egy jégbe hűtött görögdinnyénél. Már ha az a dinnye ropogós és mézédes. Nekem, mint "csabai lánynak" volt szerencsém az ország egy olyan szegletében felnőni, ahol a legfinomabb görögdinnyék teremnek: a híres medgyesi dinnyék. Azok között nincs "kásás", fakó, íztelen - egytől-egyig csodásak. Épp tegnap ért véget a minden év augusztusában ott, Medgyesegyházán megrendezésre kerülő dinnyefesztivál, aminek a részleteiről itt olvashatsz. Sajnos idén sem jutottunk el - ennyi fesztivált, ami ebben az országban nyaranta van (idén 680!!!), képtelenség is végigjárni -, pedig vonzó programok, autentikus vidéki ételek és hangulat tenné emlékezetessé azt a hétvégét. Majd talán jövőre.

Addig is amit érdemes tudni a fesztivál főszereplőjéről: a dinnyét több, mint 5000 éve termesztik. A feljegyzések szerint afrikai eredetű. Az első szüretet Egyiptomban hieroglifák is megörökítették, ahogy azt is, hogy az egyiptomiak a fejedelmi gyümölcsöt - ami egyébként zöldség - a fáraók sírkamráiban is "tovább utaztatták" a túlvilágra. A X. században már Kína is jegyezte, mára ő a világ legjelentősebb görögdinnye-termesztője. Európába, így hozzánk is a mórok hódítók révén került be az 1200-as években.

Egy időben úgy tartották, hogy a görögdinnyének gyógyító hatása van, ami elsősorban a magas víz- és rosttartalma miatt lehetett, egyébként vitaminokban nem túl gazdag. A benne lévő gyümölcscukor kellő lendületet ad a naphoz, a 90-95% vízzel együtt pedig, ami benne van, rendkívül jól emészthető, ráadásnak vizelethajtó hatása van. (Forrás: Wikipedia)

A pesti létben sajnos nem mindig sikerül hozzájutnom a viharsarki csemegéhez, de egyes piaci és útszéli árusnál szoktam még kellemeset csalódni. Akárhogyis, nyáron mindig muszáj, hogy legyen itthon. Ha a hőségben megéhezem, vagy megszomjazom, gyors megoldást szolgáltat. (Arról nem is beszélve, hogy a másnaposságra is isteni gyógyír.) Aki pedig babavárása idején van olyan szerencsés, hogy nyáron éli meg az utolsó trimeszterét, annak a dinnye, mint annak idején nekem, megváltást hoz a mindennapok melegében.

Az édes, lédús "vöröshús" fogyasztásán túl ma megkívántam valami pikánsabbat, hát ez született belőle:

CITROMOS-MENTÁS-CHILIS GÖRÖGDINNYE-SALÁTA  UBORKA-CARPACCIOVAL

Hozzávalók

1 jégbe hűtött kígyóuborka

4 marék jégbe hűtött görögdinnye kimagozva, felkockázva

2 marék mentalevél

2 kis fej salátahagyma vagy lilahagyma (ez utóbbival álmodtam meg, csak nem volt itthon)

1 citrom vagy lime

4 piros chilipaprika (elhagyható)

4ek olívaolaj

frissen őrölt bors

Az uborkát megmosom, és zöldséghámozóval papírvékony szeleteket vágok hosszában belőle, amit egy tányéron rózsákban elrendezek (tányékonként hatot). A felkockázott, kimagozott dinnyét, tényéronként egy marékkal az uborkák köré dobálok. A hagymát megpucolom, félbevágom, és szintén papírvékony szeleteket gyártok belőle. Egy-egy fél hagyma szeleteivel hintem meg a dinnyekockákat és uborkaszeleteket. A mentaleveleket egyben rászórom a tálakra (egyébként fel is csíkozhatom). A chilipaprikákat kimagozom, és vékony csíkokra vágom, majd szintén egyenletesen elosztom a tálakon. Végül az egészet megöntözöm olívaolajjal, citromlével, és frissen őrölt borssal fejezem be a salátát.

Én ma magában fogyasztottam, de egy előzetesen szép rózsaszínre elkészített egyben sült hátszín hideg, vékony szeletei mellé is el tudom képzelni. De szimplán egy kis morzsolt feta is megteszi fehérjének mellé... rá.

Szép hetet!

Éva

Spanyol fieszta

Erre invitáltam a barátainkat a minap. A kánikulában olyan hangulatot és ízeket próbáltam az asztalra varázsolni, ami megidézi a többnyire nyári forróságban látogatott és engem személy szerint sok szép emlékkel magához láncoló Spanyolország csodálatos tájait, egyben könnyed, hűsítő lakomát ígér.

A menü egy alkoholos és egy alkoholmentes italból, kétféle levesből, egy meleg és egy hideg tapasból, egy főételből és egy desszertből állt össze, név szerint: virgin dinnyés mojito /ejtsd: mohító/, sangría /ejtsd: szángríjá/, sütőben sült tengerész szardínia, escavada /ejtsd: eszkábádá/, sárgadinnye-gazpacho serranoi sonkafeltéttel, klasszikus andalúz gazpacho /ejtsd: gászpáccsó/, paella /ejtsd: páéjá/ tenger gyümölcseivel és végül karamell flan). 

Az aznap elkészített ételek receptjeinek a többségéhez a tíz évvel ezelőtti, kéthónapos spanyolországi tartózkodásom során jutottam hozzá első kézből, autentikus forrásból, és emlékezetből csináltam, de olyan is akadt köztük, ami teljesen saját kreáció - az élmény ihlette még ott és akkor. A főiskolai első évem végén a nyelvbe fülig beleszerelmesedve és egy jeles spanyol vizsgával a zsebemben nekiindultam egymagam a kisautómmal Madridnak egy egyhónapos nyelvtanfolyam és egy azt követő, szintén egyhónapos, saját szervezésű, országjárással egybekötött, barátnősre tervezett - majd páros-barátnős hármasra kiegészült - nyaralás céljából, hogy a nyelvtudásomat és az országgal kapcsolatos kulturális ismereteimet elmélyítsem. A nyelvtudásom azóta gyakorlás hiányában jelentősen megkopott, de az élmények egy akkori friss szerelemmel, új - azóta is tartó - Gerda-barátsággal, megannyi látvánnyal, érzéssel, dallammal, ízzel és illattal, no, meg a legjobb helyi ételek házi, kézzel írott receptjeivel tarkítva egy életre megmaradtak. Csodálatos volt! Ma is beleborzongok a mementókba.

KLASSZIKUS ANDALÚZ GAZPACHO

A helyi spanyoltanárom egyik nap néhány termosszal érkezett, amiben az édesanyja messze földön híres gazpachoja didergett. A csoportnak hozta. Azt mondta, ez egy szelet (korty) Spanyolország, a családja személyes vendégszeretetével átitatva ismeretlenül, nekünk. Soha olyan finomat nem kóstoltam gazpachoból korábban. Természetes, hogy elkértem a titkos családi receptet, ami mellé némi történeti áttekintést is kaptam - spanyolul. 

Bár ez a nyers, ma paradicsomalapú zöldségkrémleves ebben a formában Andalúzia sajátjaként híresült el, az ősi recept, ami kezdetben csupán kenyeret, vizet, olívaolajat és fokhagymát tartalmazott, mégis arab eredetű, és a Mórok illetve a Rómaiak révén lépte át a spanyol országhatárt. A paradicsom a XVIII. században került be a hozzávalók közé. Azóta nemzetközi hódídóútjára indult, és befészkelte magát szinte minden spanyol, és a legtöbb portugál valamint dél-amerikai étterem étlapjának a kezdő fogásai közé. Hűsítő jellege, egyszerű és gyors elkészítési módja valamint a könnyen beszerezhető alapanyagai miatt máig az egyik legkedveltebb nyári fogás világszerte. Tulajdonképpen bármiből reprodukálható, legyen az zöldség vagy gyümölcs - erre a napokban felteszem a fent említett saját sárgadinnye-kreációmat -, esetleg fűszer önmagában, a lényeg, hogy nyers legyen, pürésített és hideg. 

Hozzávalók

1/2kg kemény, édes paradicsom (gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak blansírozva, hámozva)

1 kígyóuborka (gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak megpucolva)

2 nagy fej vöröshagyma gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak és Szabó Esztinek :) fehér salátahagyma

4 gerezd fokhagyma (gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak kevesebb)

2 piros kaliforniai paprika

1 erős zöldpaprika (elhagyható)

1ek só

frissen őrölt bors

1 szelet száraz kenyér (de zsemlemorzsát is lehet helyette használni - én teljeskiőrlésűvel csinálom)

3ek olívaolaj

1ek vörösbor- vagy sherryecet

1ek őrölt kömény (ez volt a családi recept titka, amitől igazán komplex lett az íz)

1/2l hideg víz

tálaláshoz extra paradicsom, paprika, újhagyma, zúzott jég

A paprikát kicsumázom, kimagozom, a paradicsommal, az uborkával és a hagymával együtt 2-3 centis kockákra vágom. Az összes hozzávalót nemes egyszerűséggel egy turmixgépbe borítom, és addig pürésítem, amíg a levesnek teljesen krémes állaga nem lesz. Aki szeretné, le is szűrheti, de én nem szoktam vele variálni. 

A levest poharakba merem, és kis tálakban apróra vágott paradicsomot, erőspaprikát, újhagymát valamint zúzott jeget kínálok mellé.

Kellemes hűsölést!

Éva

Éjjeli bagoly

Úgy adódott, hogy erre a pár napra besűrűsödtek a tennivalók, úgyhogy míg a család az igazak álmát alussza, én az egyéb teendők mellett blogot símogatok, redezgetek, fejlesztgetek... És ha már itt vagyok, akkor felrakom a reggeli kávék mellé szánt posztomat is, így pont, mint aki jól végezte dolgát, holnap csinálhatok egy monitormentes, strandolós napot a nyáriszünetes legkisebbel.

Apropo: legkisebb! Óriási áttörés salátafronton: Lola 3 és fél éves létére egyik percről a másikra megynyitotta az eddig vaslakattal lezárt képzeletbeli kapuit, és tegnap óta a legnyersebb és eddig a leginkább általa elutasított kategóriába tartozó salátaétkeket elkezdte velem együtt lelkesen fogyasztani. Amolyan csajtáboros hangulatban. Heverünk hason a teraszon, méregetjük az idei nyárral újra felkerült bokaláncainkat, csodáljuk az ő friss matricatetkóját a másik bokáján, és két menet társas és csevely között ropogtatjuk a nyers zöldségeket és salátaleveleket, ma épp ebben a formában:

MENTÁS, UBORKÁS TONHALSALÁTA GRILLEZETT PITÁBA TÖLTVE HIDEG JOGHURTTAL

Hozzávalók

4 pitakenyér (én a Culiban vettem nem erszényes fagyasztottat, de a kis zsebek is tökéletesek a sarki töröktől)

1 fej jégsaláta

2 szál újhagyma

1 kígyóuborka

2 doboz lecsöpögtetett konzerv tonhal

2ek extraszűz olívaolaj

1/2 citrom leve

egy marék friss mentalevél

só, frissen őrölt bors

4dl natúr joghurt

A vasserpenyő alá begyújottam. Az újhagymát és az uborkát kis kockákra vágom, a jégsalátát csíkokra, a mentát pedig felaprítom. A pitát rádobom a felforrósodott rácsokra. A salátát, az uborkát, a mentát, a hagymát és a tonhalat egy nagy tálba beleborítom, meglocsolom az olívaolajjal, a citromlével, sózom, borsozom, és alaposan összeforgatom. A meggrillezett pitába, miután az egy kicsit kihűlt, beletöltöm, és natúr joghurt kíséretében tálalom.

Üdítő nyári párperces...

Éva

Levelező tagozat - ahogy az a Nagykönyvben meg van írva

Illetve majdnem úgy. Mindjárt el is mondjuk, hogy hogy.

Előzmény: a múlt héten felhívott "Nyárikonyha" Éva, hogy nem lenne-e kedvem átmenni tekerni. Úgy tudtam, se nem szív, se nem biciklizik szar időben, ahogy én sem, és a Hungáriát is inkább issza, mint hallgatja, úgyhogy mivel kitalálni nem volt esélyem, rákérdeztem. Azt mondta, levélbe ezt-azt. Töltött káposzta, dolmades és társai. Aztán majd posztolunk belőle keresztbe meg kasul. Miért ne? Jött egy gyors egyeztetés időpont és helyszín ügyében, én meg már toltam is az infót a blogbanditáknak, hogy lehet csapódni. Dorci lelkes volt, Ádi elfoglalt, így a tesztoszteron-ösztrogénegyensúly kilátása kilátástalansággá lett: maradtunk csak csajok.

Intermezzo: NyK-hoz menet egy gyors Culinaris-látogatás szőlőlevélszerzés céljából, mikor is az üzletben egy kedves fiatalember leszólít minket, hogy hogy sikerült az előző napi verseny. Beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy ő a hivatásosok versenyében állta a sarat a Czifrayn. Egy gyors eszme- és kontaktcsere után elhagytuk a helyszínt, de még biztos, ami biztos, az ajtóban összefutottunk az egyik, szintén az előző napi versenyről, az amatőr mezőnyben döntőbe jutott versenytársunkkal. Úgy látszik, itt mindenki megszállott. Nem elég, hogy a hétvégén szétfőzi, megméretteti magát, rögtön másnap, a hét első napján már megint a Culi környékén ólálkodik. Kezdek rájönni, hogy a főzés olyan, mint a játékszenvedély - egyre mélyebbre ránt magával. Akkor merüljünk tovább!

Esemény: megérkeztünk a tekerdébe. A nyári töltöttkáposzta (lehellet könnyű, citromos, tárkonyos - recept itt) már a római cseréptálban ért a sütőben, a dolmades tölteléke (hagyma, rizs, fenyőmag, mazsola, só, bors, menta... ha jól emlékszem, de a részletek Nyárikonyhánál fellelhetők) pedig a tűzhelyen várta a hamarosan beteljesedő, közelgő végzetét. Minket. Mi közeledtünk ugyanis egy üveg szőlőlevéllel, egy nagy adag lendülettel, no, meg 3 szakácskönyvvel, amiből az egyik kisvártatva szerepet is kapott. A dolma készítéséhez az infót a vendéglátónk a netről gyűjtötte be, mi csak a csomagolástechnikánkat finomítottuk. A kis pakkok elkészültével azokat egy edénybe rétegeztük, citromos zöldségalaplével felengedtük, és másfél órára magára hagytuk némi halk tűz fölött. Aztán Éva (NyK) rámutatott a kétszer forrázott karalábélevelekre, amiket a Fénypiacon egy avatatlan háziasszony könnyelműen a kukába vetett volna, ha ő jobb sorsot szánva a zöldeknek nem érkezik be egy csúszó szereléssel, és menti meg a számunkra a lapukat. Az ötlet pedig: csináljunk belőle valami ázsiait!

KELETI IHLETÉSŰ TÖLTÖTT KARALÁBÉLEVELEK

A libanoni és az Arabesque könyvemet végignyálaztuk, nyálcsorgattunk, és megint, mint ilyenkor mindig megállapíottuk, hogy meg kell főzni belőle az összes kaját, de már megint a már sokat méltatott Nélkülözhetetlen sorozat egyik nagykönyve maradt végül a kezünkben: a Fingerfood. Az ott olvasott egyik receptet kicsit a magunk szájízére és a készletünkre alakítva mintegy 10 perc alatt megalkottuk - majd vagy 1 perc alatt tüntettük el - a mi thai fazonú töltött karalábélevelünket. Mit mondjak - abbahagyhatatlan volt.

Hozzávalók

25dkg sovány marhahús darálva

2 salotta

2ek friss menta

4 friss piros chilipaprika

1 lime leve

2ek halszósz

1 kisebb kígyóuborka

10 karalábélevél

A karalábéleveleket kétszer leforráztuk, félretettük. A darált marhát az olajon megpirítottuk, hagytuk kihűlni. Közben a salottát, a mentát, az uborkát és a kimagozott chilit nagyon apró kockákra vágtuk, a lime levét kifacsartuk, és az egészet egy nagy tálban a halszósszal és a hússal együtt egyenletesen elkevertük. A karalábélevelek közepébe egy-egy nagy kanál tölteléket tettünk, és felcsavartuk (az aljáról kezdve a levél feléig, a töltetéket jól megtömködve, majd a guriga két végét behajtva és végigtekerve). Szeletekre vágtuk, azonnal tálaltuk, azonnal el is tüntettük. Egyébként a kevésbé mohók le is hűthetik, hogy a hideg érlelje picit az ízeket, és tálalhatják a szeleteket ráérősen órákkal később vagy akár másnap. Jó vendégváró, vagy isteni, könnyű nyári vacsora. Jó étvágyat hozzá!

Éva és Dorci