Gyerekkori nosztalgia

Amíg otthon laktam a szüleimmel, az Édesanyám máig verhetetlen, hagyományos hazai ízein "tengettem" a mindennapjaimat. Anyu konyhájában azonban desszertek csak nagy ritkán készültek - annak a megboldogult Nagymamám volt a mestere. (Visszagondolva hihetetlennek tartom, hogy mikre volt képes. Bármelyik cukrásszal felvehette volna a versenyt!) A fentiek okán a Mamám nem is volt igazán rászorulva, hogy egy-egy palacsintán, tejszínes rizsen, vagy méteres kalácson túl megtanulja a süteménysütés fortélyait. (Mostanában nagymamaként azért igyekszik felnőni a klasszikus mintához, és gyakrabban ragad habverőt.) Én sem gyakoroltam rá nyomást, tekintve, hogy sosem szerettem az édességet. A desszertek iránti érdeklődésem akkor kezdett feléledni, amikor mélyebben beleástam magam a gasztronómiába, márpedig anélkül nem teljes a kép. Ráadásul itt egy rendkívül édesszájú ötéves, meg egy várandós állapot. Ez aztán dob a mézfogyasztásunkon rendesen!

Az egyik desszert, amit a Mamám rend szerint az asztalra tett, az egy akár könnyűnek is mondható fogás: a bundásalma, ami nem más, mint egy kicsit sűrűbb palacsintatésztába forgatott, hirtelen, olajban kisütött almaszeletek fahéjasan. Igazából nem nagy kunszt, ellenben az íz...! Ő hagyományosan rétesalmából csinálta, finomliszttel, tehéntejjel, bő olajban, kristálycukorral. Én természetesen a megreformált változatát szállítottam ma a későn kelők reggelije gyanánt. (Csak az az olajszag ne lenne!)

FAHÉJAS-MÉZES BUNDÁSALMA

hozzávalók

5-6 savanykásabb, kemény alma

a palacsintatésztához

15dkg teljeskiőrlésű búza- vagy zabliszt

2 tojás

2-3dl zabtej (amennyit felvesz, hogy kicsit sűrűbb legyen)

kevés só

a sütéshez

1/2+1/2dl olíva-/dió-/szőlőmagolaj (én az utóbbival készítettem - nem a hidegen sajtolt verzióval!)

a feltéthez

méz/nyírfacukor

őrölt fahéj

A palacsintatészta hozzávalóit egy habverővel csomómentesre keverem, és félreteszem. Fél deci olajat egy serpenyőben közepes lángon felhevítek. Amíg melegszik, az almákat megmosom, egy csumázóval kivágom a közepüket, és félcentis szeletekre vágom őket. A szeleteket beleforgatom a palacsintatésztába, és a forró olajba teszem. Az almák mindkét oldalát aranybarnára sütöm, majd leitatva a fölösleges olajat róluk tányérra teszem őket, melegen megcsurgatom mézzel, vagy meghintem nyírfacukorral, és ízlés szerint szórom fahéjjal. Amíg az almából van, addig folytatom a műveletet, az olajat pótolva, ha szükséges. 

Villámgyorsan megvan. Forrón is isteni, de ha egy tálra szedve hagyom kihűlni, hidegen is fogyasztható. Aki igényli, kevés durvára vágott dióval is megspékelheti az összhatást. Én gyerekként mindig desszertként ettem, de reggelinek sem utolsó. 5 almát sütöttem meg magunknak - mondanom sem kell, hidegen már nem fogja tudni megkóstolni a család.

Éva

Fagyasztott tavasz

Most egy ilyen macaron-remek után - akár mint konyhai produktumot, akár mint fotóterméket vesszük - hogy posztoljon bármit is az ember?! :) 

Az idei év első tavaszi bejegyzésének - 5 fok ide vagy oda - azért csak tavaszinak illene lennie. Pedig se híre, se hamva egyelőre az enyhülésnek. A tavasz néhány hete ugyan kidugta az orrát, megmutatta magát pár napra, elhúzta előttünk a mézes madzagot, de aztán mégis úgy döntött, hogy visszabújik még egy kis téli álmot aludni. A léhűtő mindenit! Pedig már nagyon várjuk. A télűző farsangi mulatságok java is lefutott már, de úgy látszik nem voltak elég riasztóak a jelmezek. Ha a télijesztgetés nem vált be, akkor muszáj más taktikát választanunk: megpróbáljuk a tavaszcsalogatást. Ennek apropóján a lányomnak, ahogy ezt előzetesen megbeszéltük, tavasztündér jelmezt készítek a pénteki ovikarneválra: sárga, földig érő tüllcsodát sok színes virággal a ruha tetején és a fejdíszen, csuklón, diszkrét kis pasztell színű szárnyakkal kiegészítve. Remélem, ez beválik!

Ahogy azt is remélem, hogy tavaszcsalogató gyanánt ez a recept is megteszi majd a hatását. Friss málna még nem lévén fagyasztott gyümölcsből dolgoztam: a tavaly tavasszal feltankolt biopiaci készlet utolsó adagjait használtam fel ennek az egyébként rém egyszerű sütinek az elkészítésére. A recept eredetije a Nélkülözhetetlen desszertek könyvből származik, de persze, nem én lennék, ha nem piszkáltam volna bele. A próbálkozás elsőre is annyira jól sikerült, hogy a család kívánságára rögtön egymás után háromszor kellett elkészítsem pár napon belül a kicsikét. De nem csak hazai pályán volt sikere: ugyan csak málnaszezonban terveztem ide föltenni a leírást, de akik eddig kóstolták a sütit, szinte mind követelték a receptet azonnali hatállyal, úgyhogy a nyomásnak nengedve úgy döntöttem, mégis megosztom. A fagyasztott tavasz is tavasz, ha csak kicsit is.

MOGYORÓS-MASCARPONÉS MÁLNAROLÁD BAZSALIKOMMAL

hozzávalók

a tésztához

10dkg törökmogyoró (ha nincs kéznél mogyoró, mandula vagy kesudió, esetleg dió is ugyanolyan jó)

5 tojás szétválasztva

1 csipet só

20dkg méz

1ek vaníliaesszencia (nem aroma!)

5dkg teljeskiőrlésű liszt (helyettesíthető mandulaliszttel, ha gabonamentes sütit szeretnénk)

1/4tk sütőpor

1ek olívaolaj

1ek finomítatlan nádcukor

a krémhez

35dkg jól lehűtött mascarpone

(ha túl sűrű és kezelhetetlen a mascarpone, akkor plusz 1dl nagyon lehűtött tejszín)

2ek méz

200g fagyasztott... vagy szezonban friss málna

2ek vodka (elhagyható)

6 levél friss bazsalikom

díszítéshez aszalt málna, bazsalikomlevél, esetleg bazsalikomos olívaolaj

A mogyorót egy serpenyőben nagy lángon pár perc alatt megpirítom. A sütőt 180 fokra beállítom, és amíg melegszik, elkészítem a tésztamasszát. Ehhez a mogyorót a liszttel és a sütőporral együtt egy robotgépben finomra darálom, félreteszem. A tojássárgáját és -fehérjét kettéválasztom, a sárgáját és a mézet egy elektromos habverővel fehéredésig habosítom, majd hozzákeverem a vaníliát. Egy másik tálban a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A mézes tojássárgájához 3-3 részletben, óvatos beleforgató mozdulatokkal hozzádolgozom a lisztes-sütőporos őrölt mogyorót és a tojásfehérjét felváltva. A masszát egy 25x30-as formába öntöm, amit előtte kikentem az olajjal (hogy tapadjon), majd kibéleltem sütőpapírral, és meghintettem a nádcukorral. A tészta alapanyagát egyenletesen elsímítom, és 20 percre betolom a sütőbe.

Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. A mascarponét a mézzel közepes fordulatszám mellett habosra verem - ha nagyon sűrű akkor a tejszínnel hígítom. Amennyiben gyerek nem eszik a sütiből, ezen a ponton dolgozom a krémhez a vodkát. Ha fagyasztott málnával készítem a sütit, akkor egy tumixgépben fordítok a még kemény, jeges málnán párat, hogy kisebb darabokat kapjak. Ha szezonban friss málnához jutok, akkor erre nincs szükség - a keverés során össze fog annyira törni, hogy pont jó legyen. A bazsalikomot nagyon apróra vágom, vagy darálom. A málnát és a bazsalikomot óvatosan a mézes mascarponéhoz forgatom vigyázva, hogy a gyümölcsöt ne törjem nagyon össze, és a krém inkább márványos, semmint egységes rózsaszín legyen. A masszát felhasználásig hűtőbe teszem (bár most a terasz is ideális hűtőhely).

Ekkorra körülbelül el is készül a tészta, ami ideális esetben aranybarna színű, ruganyos tapintású, és ha beleszúrok egy fogpiszkálót, akkor azt szinte szárazon tudom kihúzni. Előkészítek egy konyharuhát és egy sütőpapírt. A tésztát a tepsiből kivéve óvatosan ráhúzom a konyharuha egyik felére, betakarom a sütőpapírral, ráhajtom a ruha másik felét, és egy óvatos, de határozott, hirtelen mozdulattal megfordítom az egészet. A hosszabb felétől a konyharuhával és sütőpapírral együtt felgöngyölöm a tésztát, és hagyom teljesen kihűlni. (Szintén megy a teraszra.)

Amikor a tészta "fogadóképes", óvatosan kitekererem, megtöltöm a krémmel úgy, hogy a széleken hagyok 2-2 centit, hogy majd a csavargatás során az tudjon hova terjeszkedni, és végül szintén a sütőpapír-konyharuha kombó segítségével föltekerem a sütit. Fogyasztásig hűtve tárolom. Tálaláskor aszalt málnával és bazsalikomlevéllel díszítem a szeleteket, esetleg bazsalikomos olívaolajjal dobok még egyet a látványon.

Szép tavaszt!

Éva

Kimaxoltuk

A friss sütőtökből készült ételeknek a percei meg vannak számlálva, ezért vadászidényt hirdettem. Az idei, vélhetően utolsó, kétkilós tökömet már nem is magam vettem, hanem kaptam (kösz, Dettike), mert az én utamat bizony nem keresztezte sehol. Pedig kerestem, és kerestem, mert annnnnnyira megszerettem, mint Meli barátnőm a betűhalmozást. :DDD

Még rengeteg ötletem lenne tökös receptekre, de egy jó időre itt a vége. Már csak egy italra (és talán egy fagyira) fogja futni. Nehezen engedem el, mert idén jöttem bele igazán a "tökölésbe". Azért a kísérletezés lehetőségét még amennyire tudom, kimaxolom: ennek keretében a minap, egy magazinban látott sütőtök-feta társítás nyomán meg is fogant bennem a tegnapi vendégség meleg előételére az ötlet.

PIKÁNS FETASAJTOS-TÖKÖS-DIÓS LEPÉNY

hozzávalók

1 levelestészta

1/2kg sütőtök

15dkg fetasajt

10dkg dió

1 csokor friss kakukkfű

4ek tökmag- vagy olívaolaj

1/2 narancs leve

1tk só

1tk méz

10 szem egész szegfűbors

frissen őrölt bors

A sütőt 180 fokra állítom. A levelestszésztával (a sütőpapírjával együtt) kibélelek egy ráméretezett tepsit. A tököt meghámozom, hosszában négyfelé vágom, kimagozom, félcentis szeletekre vágom, és szétterítem a tésztán. A fetát, a diót és a kakukkfüvet egyenletesen rámorzsolom. A szegfűborsot mozsárban porítom, és elegyítem az olajjal, sóval, mézzel és a fél narancs kifacsart levével. Az így kapott öntetet elosztom a lepényen, hogy mindenhova egyenlően jusson, végül borsot tekerek rá ízlés szerint. 45-50 percig sütöm, forrón kínálom.

Nagyon dícsérték... és tényleg az utolsó morzsáig elfogyott.

Zsuzsika, Ati, örülünk, hogy itt voltatok!

Éva

Selymes Karácsony

Az idei Karácsony egy kicsit másképp alakult, mint ahogy terveztük. Lola kétéves kora óta "hagyomány", hogy a Család Szenteste nálunk gyűlik össze - ez a két oldalról a Nagyszülők, Dédszülők részéről 140 illetve 220km távolság megtételét jelenti -, hogy aztán Karácsony első napján Győrben ebédeljünk, a vacsorát pedig már Békéscsabán költsük el. Amióta gyerekközpontú lett a Karácsonyunk tehát, én lettem a felelős Karácsony előestéjén a vacsoráért. Tekintve, hogy az Édesanyám a konyhában tévedhetetlen, a Papám pedig a vendéglátóiparban nemcsak ténykedett, de oktatott is, ez nem kis kihívást jelent. Tavaly előtt egy aszalt szilvával, árpával készült húslevest, gesztenyével töltött pulykát és croque em bouche-t készítettem, tavaly pedig gesztenyés vargányakrémlevest zölddióval, kucsmagombás szárnyasmájszuflét turbolyás jughurtmártással, citrusokban pácolt lazacot meleg spenótos csicseriborsósalátával, borskéregben sült hátszínt, zöldsalátát valamint kandírozott gyömbérrel készült fehércsokoládés parfébombát tettem az asztalra. Közel százszázalékosan sikerültek az ételek... na, de, kérem, akkor még nem írtam blogot. Azóta, amióta a Spooon létezik, rengeteget tanultam, fejlődtem a sok gyakorlás, olvasás, tanulás, tapasztalás révén. Már ebből a szempontból is megérte. ...De vissza az idei évhez.

A Dédnagyszülők kímélése végett ezúttal a senki sehonnan nem indult útnak - a szokásos ünnepi országjáró turnénk így egy nappal korábban indult. 23-áról 24-ére virradóra, miután a legkisebb kidőlt, nekiálltunk: díszítettünk, csomagoltunk, lázasan dolgoztunk az éj leple alatt, hogy reggel meglehessen a nagy csodálkozás. Az előkészületek természetesen a konyhában is folytak, hiszen az idén először koprodukcióra vállalkoztunk Édesanyámmal. Íme néhány gyöngyszem a 3 nap alatt tervezett menüsorokból: mandarinolajas-citromborsos libamájterrine lilahagymalekvárral, kéksajtleves mézes grillezett fügével, kacsapecsenye, geszenyekrémleves pirított libamájjal és dióval, egyben sült őzgerinc mandarinos sütőtökpürével, céklakrémleves aszalt sárgabarackpürével, pisztáciakéregben sült lazac sütőtökös belugalencse-salátával, ezen felül mindenféle édes nyalánkság. Az ünnepi italok sem aradhattak el, mint a mézzel, kókusztejjel készült hagyományos és csokis tojáslikőr, forralt bor, Tom&Jerry, stb. A fent felsorolt ételeket és italokat a következő napokban szépen sorban megosztom Veletek, kedves Olvasók. Ha idén már nem is veszitek feltétlen hasznát, jövőre talán jól jön.

GESZTENYEKRÉMLEVES PIRÍTOTT LIBAMÁJJAL ÉS DIÓVAL

Ezt az selymes ízű és állagú levest az egyik kedvenc helyemen, Villányban, a Gere Attila által működtetett Croccus Borhotel éttermében, a Mandula étteremben ettük Márton napkor. Illetve nem pont ezt, mert a receptet nem kértem, így nem kaptam, de Karácsony alkalmából megkíséreltem rekonstruálni - jó eredményel. (Az ottjártunk gasztronómiai beszámolójával még mindig el vagyok maradva, de ami késik, nem múlik - csak épp már nem lesz annyira aktuális.)

hozzávalók

a leveshez

3dk vaj

2 mogyoróhagyma

1/2kg natúr gesztenye (én a Marroni natúr, előfőzött, egész gesztenyéit szoktam venni)

1dl konyak

2dl víz

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

1dl tejszín

só, frissen őrölt bors

1ek méz

frissen reszelt szerecsendió

a levesbetéthez

2dkg vaj

10dkg libamáj

2 marék dió

Az alapléhez a vizet felteszem forrni. A vajat egy edényben megolvasztom, a hagymát megpucolom, felaprítom, az olvasztott vajhoz adom, és közepes lángon 3 perc alatt megdinsztelem. Beleforgatom a gesztenyét, hozzáadom a konyakot és a vizet, majd pár percig párolom, hogy a konyakból kifőjön az alkohol. Ezt követően felöntöm az alaplével, felforralom, és közepes lángon addig főzöm, míg a gesztenye teljesen megpuhul (kb. 10 perc). Amikor a gesztenye megfőtt, a levest egy botmixerrel teljesen krémesre pürésítem - ekkor adom hozzá a tejszínt, a mézet, a sót, a borsot és a szerecsendiót. Jól elkeverem, majd félreteszem.

Tálalás előtt a diót felaprítom (nem darálom!), a libamájat pedig vajon nagyon forró serpenyőben 1-1 perc alatt lepirítom mindkét oldalon (nem szabad tovább, mert megkeményedik) egy fél marék apróra darabolt dióval. A maradék dióval a pirított májat összeforgatom, és egy-egy evőkanállal teszek mindet tényér aljába. A levest rámerem, a leves tetejére a vajban pirított dióból kanalazok.

Meghitt, békés Karácsonyt kívánok/kívánunk ezúton is!

Éva

..meg egy zsák krumpli

Télen mindig volt egy zsák krumpli a pincénkben. Apu vett egy 50 kilós zsákkal, és az majdnem tavaszig kitartott - a hidegben remekül elállt, nem csírázott, nem puhult meg, és a hideg estéken sokszor volt burgonyás vacsora. Az egyik kedvencem volt a héjában sült krumpli, félbevágva, vajjal, lilahagymával megszórva fenséges lakoma.

Igyekszem azokat a zöldségeket fogyasztani, amelyeket természetes körülmények között, de legalább szabadföldben, itthon termesztenek, és nem a világ túlsó feléről érkezik, tartósítva, éretlenül, génmódosított anyanövényről. A krumpli tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába, évszázadokkal ezelőtt is ez volt az egyik legfontosabb téli táplálék. Remekül példázza a burgonya fontosságát, hogy a 1845-52 között a rossz termés miatt egymillióan pusztultak éhen Írországban és még legalább kétmillióan hagyták el az országot. A krumpli nagyon fontos élelmiszer, s bár például a plaeolit étkezés elmélete szerint nem egészen alkalmas az emberi fogyasztásra, jelentősége megkérdőjelezhetetlen.

Az alábbi recept a vega útkeresésemből született, amely a szétválasztó diétások számára is remek fogás keményítőnapra.

THAI ZÖLD BURGONYACURRY

Kell hozzá:

fejenként 2-3 közepes, főzni való burgonya

zöld thai currypaszta (a lexikonban megtalálod a receptet, de készen is vásárolhatod bármelyik hiperben)

2-4 dl kókusztej

egy fej vöröshagyma

egy evőkanál barnacukor

10 dkg hüvelyes cukorborsó

friss korianderzöld

halszósz

napraforgóolaj

zöld thai chili (extra csípősségért)

egy lime

A néhány evőkanál olajat forrosítsd fel, párold meg rajta a kockákra vagy csíkokra vágott hagymát egy kis barnacukorral. Dobd hozzá a kockákra vágott krumplit és pirítsd körbe. Ha már majdnem puha, borítsd rá a (fejenként egy evőkanál) currypasztát, egy fél percig pirítsd, majd öntsd hozzá a kókusztejet és a nagyobb darabokra vágott cukorborsót. Kóstolgasd: ha nem elég sós, halszósszal javíts az arányon, ha nem elég csípős, vágj bele zöld chilit. Ha kész, forgasd hozzá a felaprított korianderzöldet és facsard rá a lime levét. Párolt illatos rizzsel tálald.

Ádám

Elborult

A mai nappal, úgy tűnik, búcsút mondhatunk annak a csodálatos ősznek, aminek a kegyeiben részesülhettünk az elmúlt hetekben. Beborult az ég, megérkezett a klasszikus ködös, esős, szürke ősz, ezzel együtt a négy fal közötti programozás ideje is. (Bár ebbe tegnap nem voltunk hajlandóak beletörődni, és dacolva az esővel, mi igenis kivoultunk a Lisztfesztre - mint ott és akkor kiderült /no, nem az ég/ - már pénteken, a fesztivál nyitó napján elfogyott és azóta "beszerezhetetlen" sült gesztenye, néhány bögre gőzölgő forralt bor, roppanós grátisz sültkolbász és egymás táraságában a lányom Keresztmamájának a szülinapját megünnepelni szerényen, családiasan.) Márpedig ha négy fal, akkor nekem az a konyha néhány négyzetméterére korlátozódik, amikor pedig az eget elborítják a felhők, az magával hozza, hogy az én elmémet is azzal a lendülettel borítják el a kulináris gondolatok, amiből a következő egyperces született a hétvégén: 

ASZALT VÖRÖSÁFONYA PESTO

Az ötlet onnan jött, hogy vettem a hétvégén a Culinarisban áfonyás kenyeret. Volt itthon finom pármai sonka, kecskesajt, amiből a páromnak - aki, teszem hozzá, a hagyományos konyha kedvelője - szerettem volna valami finomat csinálni... Hát nem megint elszaladt velem a ló?! Bedurrantottam a szendvicssütőt, előkaptam a szekrényből az aszalt áfonyát, meg még egy-két hirtelenjében kigondolt hozzávalót, és egy perc múlva már a grillrács alatt sisteregtek az ínyenc falatok. 

hozzávalók

1 kis fej lilahagyma

4ek aszalt vörösáfonya (többnyire cukrozottan lehet kapni, de ha sikerül natúrt beszerezni, az a legjobb - akkor viszont ízlés szerint lehet úgy hagyni, vagy hozzákeverni annyi mézet, amennyit megkíván)

4ek mandula vagy dió

1 marék friss bazsalikom

1ek friss kakukkfű

4ek dióolaj (ha nincs, akkor jó az olívaolaj is, csak akkor szerencsésebb nem mandulával, hanem dióval csinálni)

só, frissen őrölt bors

most, hogy így utólag belegondolok, egy pár csepp érlelt balzsamecet sem ártott volna neki

A hozzávalókat nemes egyszerűséggel egy aprítógépbe teszem, és összepürésítem. Kész. Sokáig eláll a hűtőben.

Én aznap este az áfonyás kenyereket kentem meg vele, tettem rájuk egy-egy szelet pármai sonkát, a tetejükre kecskesajot, egy-egy szál kakukkfüvet, és betettem pirítani (de hidegen is finom). Egy marék zöldsalátával és egy jó Shirazzal mennyei vacsora volt. De ezt a pestót sültek mellé, vagy egy sajttálhoz, esetleg egy grillezett sajt kísérőjeként is el tudom képzelni. Vagy mondjam, hogy rizottó tetejére? A fantázia szab csak határt annak, hogy hogyan használom fel.

Éva

Kevés meló, nagy élvezet

Mint azt már többször kifejtettem, én ezeket a főzéseket élvezem a legjobban. Meg is írták egy korábbi vezetői analízisemben, hogy eredményorientált vagyok: "ne érdekeljen, hogy csináltam, legyen elég, hogy megvan, és ilyen!".

Nemrégiben beruháztam újabb két remekműbe a Larousse 100% siker 100% élvezet sorozatából. A leveses könyv bár már a sokadik a sorban, de tudott nem kevés újdonsággal szolgálni, ahogy a most idézendő, könnyű ételeket felvonultató darab is. Az ételválasztásomhoz az is hozzátartozik, hogy egyre több rémtörténetet olvasok a húsipar borzalmairól, és arról, hogy mennyi minden szennyet megeszünk a felpumpált, agyongyógyszerezett, napot és természetes takarmányt soha nem látott, az életüket embertelen körülmények között leélő állatok húsait fogyasztva, az ő "energiáikat" magunkhoz véve (legutóbb az Elle tematikus mellékletében). Lassan már csak a halat érzem biztonságos választásnak... csak ne imádnék annyira egy jó sztéket!

TŐKEHALKOCKÁK GOMBÁS-PESTÓS PARADICSOMÁGYON

A tőkehal nem tartozik a kedvenceim közé - a mája igen -, mert ha csak fagyasztva jutok hozzá, az eredmény mindig egy szagos, szivacsos állagú valami. Viszon ha sikerül frisset vennem, akkor van értelme bíbelődni vele.

Hozzávalók

4db egyenként kb. 15dkg-os tőkehaldarab bőrével együtt

2ek friss kakukkfű

2ek nagyszemű só

1kg nagy paradicsom

8db nagy sampinyon

4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

2ek pesto (1 csokor bazsalikom, 2dkg parmezán sajt, 3 gerezd fokhagyma, 1ek fenyőmag, 4ek olívaolaj, só, bors összepürésít robotgépben)

4ek olívaolaj

frissen őrölt bors

A sütőt 190 fokra beállítom. A halakat megmosom, megtörlöm, a sóval és a kakukkfűvel bedörzsölöm, és lefedve félreteszem. A paradicsomot és a gombát megmosom - utóbbit a szárától ezúttal megfosztom -, és vízszintesen vékony korongokra felszeletelem. Elkészítem a pestót (vagy használhatok készet is, bár az nem lesz olyan finom), amit felturbózok az extra fokhagymával és petrezselyem felével valamint még egy kis sóval, majd darálok még egyet a pestóval együtt az egészen. Egy tepsit megolajozok, 4-4 váltott rétegben learakom a paradicsomot és a gombát, megpakolom a petrezselymes pesztóval mindegyiket (a rétegek közé is tehetek, ha úgy tetszik), megöntözöm kevés olívaolajjal, és a a zöldségtornyokat először 20, majd a sütő hőfokát 160-ramérsékelve további 30 percig sütöm. A sütőt újra visszaállítom 190 fokra, a tepsit kiveszem, és a haldarabokat a tornyok tetejére ültetem a bőrös felükkel fölfelé. Egy újabb löttyintés olívaolajjal biztosítom, hogy a sütés végére szépen megpiruljon a halak bőre. 10 perc elteltével tálalom a tornyokat a maradék petrezselyemmel meghintve. Natúr zöldsaláta citromos-olívás öntettel vagy vinaigrette-tel remekül passzol hozzá.

Éva

Lánybúcsú

Tegnap egy halom kajával felpakolva Kozma Orsi barátnőm lánybúcsújába menet csináltam egy számvetést. Azt próbáltam összeszedni, hogy ez hanyadik lánybúcsú, amin megfordulok. Kerestem, kutattam az emlékezetemben, de egynél nem jutottam tovább. (Na, jó, egy már volt korábban, amit kihagytam, így effektíve ez tényleg az első, de ez a szám kettőnek is kevés.) Tanakodtam az okokat firtatva, és rá kellett jöjjek, hogy az én környezetemben - ez, talán lehet mondani, hogy mostanság általánosságban is így van - nem igazán "hajtják igába a fejüket" a lányok. Az én barátnőimnek ez lenne a függetlenségi nyilatkozata? Vagy ez nálunk generációs sajátosság? Nem tudom. Mindenesetre tény, hogy én az életem 35 éve alatt most először gyűltem ilyen céllal.

A terv az volt, hogy ha már lealjasítjuk ezt a törékeny tündért, akkor ezt ne ország-világ szeme láttára tegyük, úgyhogy maradtunk otthoni környezetben. Mindenki hozta, amit tudott: kaját, piát, ajándékot, jó hangulatot. Jómagam reggel még Kapolcson ébredtem, és mivel a napi turnéba még Győr is be volt kalkulálva, sejtésem sem volt, hogy hogy fogok a beígért kajáimmal időben megérkezni a partira.

A napom gyakorlatilag lóhalálában telt, így - látva az idő szűkét most is, mint általában - ismét olyasvalamikkel kellett készülnöm, ami pikk-pakk megvan. Orsi húga kívánságára a gyereknapi menüsorból rántottam elő egy-két kedvencet, mint a citromos-rozmaringos csirke, vagy a tabbouleh illetve a grill zöldséges kuszkusz, de villantottam egy, a blog szempontjából újjal is, ami receptet még a Fingerfood könyvemből (természetesen a Nélkülözhetetlen sorozatból) sajátítottam el évekkel ezelőtt.

KAKUKKFÜVES KECSKESAJT-ALMAFALATOK LEVELESTÉSZTÁN

Hozzávalók

1 levelestészta

1 alma

1 csomag szeletelhető kecskesajt (tehát nem a kenhető fajtája)

5-6 szál friss kakukkfű

2ek olívaolaj

frissen őrölt bors

A műveletsor rém egyszerű. A sütőt 180 fokra előmelegítem. A levelestésztát kiterítem, és 5x5 centis kockákra vágom. Egy sütőpapírral megágyazok a falatoknak egy tepsin, és a tésztakockákat átpakolgatom rá, fél-fél centi távolságra egymástól. A sajtot és az almát feszeletelem, majd minden tésztakockára teszek egy szeletet a sajtból azt 2-3 szelet, legyezőszerűen elhelyezett almával megtornyozva. Végül pár csepp olívaolajjal megöntözöm mindegyik kockát, meghintem a friss kakukkfűvel, és tekerek rá borsot. 30 percet sütöm a falatokat, vagy addig, hogy a tésztájuk megpiruljon.

Melegen is, hidegen is nagyszerű vendégváró. A lányok körében mindenesetre nagy sikere volt.

Éva

Egy szelet éden

Egyszer volt, hol nem volt, az őskontinens egy kis országában volt 120 bátor hajós, aki egyszerre kelt útra, hogy meghódítsa a világ végén az ismeretlent, a tündöklő sok sziget országát annak minden látni-, élvezni- és persze ennivalójával együtt. Csapatokba verődve, földön, vízen, levegőben... hegyekkel, felhőkkel, habokkal... idővel és fáradtásggal dacolva küzdötték át magukat oda, ahová a madár is csak lélekben jár hálni :) - ha egyáltalán eltalál oda. Jöttek, láttak, és nem győztek betelni azzal, ami eléjük tárult. "Hogyan lehetne mindezt hazavinni?" - tanakodtak a hajósok az út végén. Volt egy azonban közülük, a titkok tudója, aki nem kérdezett: élete hosszas kalandozási során egyszer már rálelt a megoldás kulcsára, amivel tudta, hogy hazatérve minden hangulatában megidézheti távoli világokat. A látott hely illatain, ízein keresztül! Onnantól lehetett bármilyen messze földön, ereklye nélkül sosem tért haza... Innen sem. Gyűjteménye legszebb darabjává lett ez a kétségbeesve keresett és a hazatérés kezdetének utolsó utáni pillanatában megtalált, hétnyelven (vagyis igazából csak kétnyelven) beszélő Tahiti igazgyöngyszem: Madamme "Saveurs de Polynésie" -  azaz Polinézia ízei. Amint hazatért, nekilátott, hogy a tavaszból nyarat, a szárazföldből óceánt, a megszokottból egzotikusat varázsoljon a saját konyhájában, Budapesten. Így lett, hogy egy 9 fogásos polinéz vacsora után ez a tengeri étel lépett elő a menüsor aboszolút győztesévé, így ő és a vendégserege egyik emlékezetes kedvencévé:

ÓCEÁNPITE

Nem mondom, hogy a legidőkímélőbb recept - kell hozzá egy nagy levegő, némi delikát alapanyag és egy kis elszántság (de még nem elvetemültség), hogy nekifogjunk. Nem bonyolult, de soklépcsős. Viszont a jól megérdemelt munkáért járó jutalom sem látványban, sem ízben, sem elismerésben nem marad el. Minden percéért megéri!

Hozzávalók

1/2kg kg friss Mahi Mahi hal (többek között polinéz helyi halfajta, és legnagyobb megdöbbenésemre Culinaris barátomnak van is a polcán rendszeresen) - ha nincs, más fehérhúsú tengeri hal is működhet (akár fagyasztott)

1/2kg friss/előfőzött/fagyasztott királyrák

1l court-bouillon (a kislexikonban fellelhető, hogy mi ez, mire szolgál, és hogyan készül)

6dkg vaj

1 nagy fej vöröshagyma

80dkg mángold/bok choy (pok choynak is írják)/spenót (Az eredeti receptben egy pota nevű helyi zölségféle szerepel, de az itt felsoroltak mindegyikével tökéletesen helyettesíthető. Én eddig többnyire spenóttal, most a változatosság kedvéért mángolddal csináltam.)

3 gerezd fokhagyma

6dkg vaj (újra)

6dkg liszt

1/2l tej

csipet frissen reszelt szerecsendió

80dkg pitetészta/leveles tészta/brick tészta/filo tészta (csinálni is könnyen lehet, én ma várásoltból dolgoztam)

1 tojás

só, frissen őrölt bors

A tűzhelyre 3 edényt készítek elő: egyet a hal és a rák "buggyantására" (ecetes vízben való pár perces főzés), egyet a hagyma és a mángold párolására és egyet a besamel elkszítéséhez. Indul a mai divatos idegen kifejezéssel élve: "multitasking". Elkészítem a court-bouillont, vagy ha van raktáron (az azért tényleg elvetemült lenne!), felteszem forrni az egy egyik edényben, egy másikban (ez lehetőleg nagy legyen, mert itt fogunk mindent összedolgozni a végén) pedig az egyik 6dkg vajat teszem föl melegedni. Közben felaprítom a hagymát, és hozzáadom a vajhoz. Miközben párolódik, felcsíkozom a mángoldot, a hagymához keverem, enyhén sózom, borsozom, belereszelem a fokhagymát, és puhulásig párolom. Ha az ecetes alaplevem fő, beleteszem a halat és a rákokat. Ezen a ponton begyújtom a sütőt 220 fokra. Pár perc eltetével elzárom a mángold alatt a lángot, a halat, rákot leszűröm, a rákot a páncéljától megfosztom, majd durvára összedarabolom a húsaimat - hagyom pihenni a végkifejlet előtt. A végkifejlet pedig - már ami a tölteléket illeti - az, hogy elkészítem a "kohézióért" felelős besamelt. Ehhez a másik 6dkg vajat megolvasztom, a lisztet beleszórom, kicsit lepirítom, és a tejet folyamatos keverés mellett apránként hozzádolgozom, amíg sűrű, krémes állagú nem lesz a mártásom. Sózom, borsozom, szerecsendióval ízesítem. Végül pedig összeállítom a pitét. A tésztát két egyenlő részre vágom, az egyik felével kibélelek egy kivajazott formát. A mángoldhoz hozzáöntöm a hal- és rákdarabokat valamint a bechamelt, és jól összeforgatom a keveréket - igazítok a só-, borsarányokon, ha szükséges. Beletöltöm a masszát a tésztával bélelt formába. A tészta szélét benedvesítem, a pitét a tészta másik felével beborítom, és a széleket összedolgozom. Már csak annyi van hátra, hogy egy felvert tojással megkenjem a pitém tetejét, hogy szép fényesre süljön. 10 percig az előmelegített 220 fokos sütőben sütöm, majd visszaveszem a lángot 200 fokra, és hagyom még 20-25 percig összeérni az ízeket.

Egy limegerezd és némi friss zöldsaláta kíséretében felejthetetlen vacsora lesz!

Éva