Mifuti?

Magyarul tejpite néven is ismert, franciául clafoutis (kláfuti), ami pedig a provanszál clafotís szóból ered, ami olyasmit jelent, hogy ellepve, színig töltve. A rém egyszerű elkészítés folyamatát tökéletesen jellemzi ez a szó; készítünk egy kevert tésztát, a tűzálló tálba halmozott gyümölcsöket nyakon öntjük vele, és mehet is a sütőbe. Sokszázéves recept, ehhez mérten kalóriabomba - de lehet okosan is készíteni, ráadásul pár falatnál többet nehéz enni belőle, mert mindenhogy tömős.

CLAFOUTIS

kell hozzá

fél kiló gyümölcs (alma, meggy, cseresznye, eper, barack, banán, szinte bármi)

10 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)

10 dkg nád- vagy nyírfacukor vagy méz

2-3 tojás

vaníliaesszencia vagy valódi vaníliás cukor

3-4 dl tej

2,5 dkg puha vaj

egy (kezeletlen) citrom reszelt héja

A gyümölcsöket mosd meg, magozd ki (az eredeti recept magozatlan meggyet ír, állítólag egész más ízű lesz a süti), borítsd tűzálló tálba. A tészta összes hozzávalóját keverd össze (akár turmixban) és öntsd a gyümölcsökre. Akkor jó, ha pont ellepi. 180 °C-os sütőben légkeverés nélkül fél órát süsd.

Ádám

A rebarbaramaraton folytatódik

Rajongunk érte, minden formában. Egy klasszikus angol desszert, a crumble vagyis morzsasüti remekül működik ebből a zöldségből - eperrel megfejelve. Hasonló receptet Éva már mutatott Nektek két évvel ezelőtt; a körtés-rebarbarás változatunkat (gyömbéres joghurtfagyival) itt találjátok.

A morzsa készülhet csak magos változatban (ahogy a képen látszik), de nekem az omlóstésztás jobban ízlik - igaz, az jobban is hízlal, ha valaki figyel erre.

EPRES-REBARBARÁS MORZSASÜTI

kell hozzá

5-6 vastag szál rebarbara

30-50 dkg eper

a zabos ropogós változathoz

10-15 dkg zabpehely

2-3 dkg vaj

méz/cukor ízlés szerint

egy löttyintés juharszirup

az omlóstésztás változathoz

15 dkg vaj

20 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)

8 dkg cukor/méz/juharszirup

Melegítsd elő a sütőt 180 °C-ra. A rebabarbarát hámozd, az epret tisztítsd, majd mosd meg őket. Vágd falatnyi daraboka, majd borítsd tűzálló tálba. Ha nem elég édes az eper, egy kis édesítésre szükséged lesz, méz vagy cukor mehet rá néhány kanállal. A vajat olvaszd folyóssá, majd keverd bele a juharszirupot, és egy kis cukrot vagy mézet. Simítsd mindezt a gyümölcs tetejére, és mehet a sütőbe.

Az omlóstésztához tégy mindent a robotgépbe, és a forgókésekkel keverj belőle gyúrható tésztát (kb. 30 másodperc kell hozzá). Ezt morzsold a gyümölcs tetejére. A sütés mindkét változat esetében 15-20 perc.

Nem volt itthon vaníliafagylaltom, de azzal igazán fejedelmi.

Ádám

Van, hogy...

Van, hogy nem jut eszembe semmi. Van, hogy tódulnak az ötletek, és én egyik üzletből a másikba turnézom a hozzávalókat kajtatva, itthon pedig sorozatgyártásba kezdek, hogy megvalósítsam őket. Aztán persze van, hogy amit kitaláltam, nem, vagy nem úgy sikerül. De annyira még semmivel nem csúsztam meg szerencsére, hogy ki kellett volna dobni. Szóval van, hogy meg kell alkudjak a gondolattal néha, hogy a megálmodott fogás nem lett oylan, mint amilyennek megálmodtam, és olyan is van, hogy csak kicsit tér el állagban, kinézetben, és nekilódulok másodjára is, hogy véglegesítsem, tökéletesítsem, az egyébként jónak indult gondolatot. Ilyen például az a lisztmentes mákkrusztás sajttorta rózsavizes rebarbaratoppinggal, amit a napokban fel is teszek (most az eredetit, majd aztán később, ha sikerül finomítanom rajta, akkor annak az eredményét). Ezzel szemben ezt a soron következő fogást egyáltalán nem így terveztem, de mivel a máj gyakorlatilag a sütés első perceiben atomjaira hullott szét, márpedig libamájat nem kukázunk, gyorsan feltaláltam magam.

SÜLT LIBAMÁJPÁSTÉTOM PIKÁNS GYÖMBÉRES-RÓZSABORSOS REBARBARALEKVÁRRAL

hozzávalók

a pástétomhoz

1 érett libamáj

1l zabtej

3 gerezd fokhagyma

1ek só

5db borókabogyó

friss bors

a lekvárhoz

250g rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsabors

1tk reszelt gyömbér

tálaláshoz pirított rozskenyér, csírák, rózsabors

A májat egy napra bepácolom a zúzott fokhagymával és borókabogyóval illetve sóval fűszerezett zabtejbe. A zütés napján a vajat közepes lángon felhevítem, a májat kiemelem a pácból, lecsöpögtetem, és pácból leszűrt zúzott fokhagymával és borókabogyóval együtt a vajba teszem. Pár percig sütöm minden oldalát, végül a serpenyő teljes tartalmát egy szitán átpasszírozom. Igény szerint utólag tuningolok az ízeken. A patét egy fedeles formába öntöm, hagyom kihűlni, majt hűtőben dermesztem. 

A rebarbaralekvárhoz a rebarbarákat megmosom, ötcentis darabokra vágom, és a vízzel valamint a cukorral, a zúzott rózsaborssal és a reszelt gyömbérrel együtt felteszem közepes lángon párolódni. Pár perc elég neki, hogy teljesen pépessé váljon. Ekkor egyszerűen megkeverem, dobozba teszem, és lehűtöm. (A rebarbaralekvár ilyen formán paleolit.) Pillanatok alatt megvan, és mennyei. Megunhatatlan. nagyobb mennyiségben is érdemes csinálni, mert húsokhoz, desszertekhez, de magában is üdítő, nem mellesleg mutatós a szép színével

A pástétomot pirított kenyéren kínálom csírával, egy-egy kanál rebarbaralekvár kíséretében, amit rózsaborssal díszítek.

Jó étvágyat!

Ahogy Anyukád süti

Már érintettük itt a blogon is a "comfort food" témakörét, azaz az olyan ételekét, melyek régi emlékeket, a biztonságot, a családi ebédeket, a nagyi főztjét juttatják eszünkbe. Nekem is van tarsolyban egy rakás ilyen recept, szeretettel gondolok vissza Anya vacsoráira; a krumplistésztára, a käse spatzl-ra, melegszendvicsre, a paprikás krumplira, a főzelékekre. Ezek az ízek kitörölhetetlenül a gyerekkort idézik, és bár nagy részük már csak csücskösen illeszthető be a mai táplálkozási kultúránkba, mégis időnként megfőzöm ezeket az ételeket, mert a lelket simogatják.

És ha már Anya konyhája; mindent pont úgy csinálok, mint ahogy Tőle láttam. Nekifut bármilyen új receptnek, kipróbál ismeretlen ízpárosításokat és alapanyagokat, majd esetleg beilleszti őket a repertoárba. Húsz év alatt annyi változás történt, hogy ma már összehasonlíthatatlanul jobb alapanyagokhoz jutunk hozzá, s a klasszikus kulináris kultúra nyert újra teret az otthonunkban is.

Az alábbi sütirecept a non plus ultra nálam; könyörögni is képes voltam Édesanyámnak, hogy süsse meg. Végtelen egyszerű kelt tészta, az ízeket a szaftos vanília és a ropogós karamell adják. Az eredeti (?) recepten annyit változtattam, hogy a margarint (vissza)cseréltem vajra. Vasárnapi uzsonnának jobbat elképzelni sem tudok.

FERDINÁND TEKERCS, AVAGY VANÍLIÁS CSIGA

kell hozzá

a tésztához

egy fél kocka élesztő (ismét rászoktam a frissre, sokkal jobb)

2 dl langyos tej

2 evőkanál nádcukor/méz

csipet só

40 dkg kenyérliszt (BL-80, pl. Nagyi titka)

1-2 tojás (a liszttől függ)

5 dkg olvasztott vaj

a krémhez

10 dkg puha(de még szilárd) vaj

5 evőkanál nádcukor (nyírfacukor nem jó, mert az nem karamellizálódik)

egy teáskanál valódi vaníliapaszta vagy -cukor

Az élesztőt morzsold a langyos tejbe, majd az összes hozzávalóval dagassz belőle rugalmas tésztát (érdemes gépre bízni). Keleszd egy órát. A puha vajat keverd el a cukorral és a vaníliával (villával a legkönnyebb). Nyújtsd ki a tésztát ujjnyi vastagra, majd kend meg a vajas krémmel. Csavard fel csigába, mint a bejglit, majd takard le konyharuhával és hagyd kelni, amíg a sütő megmelegszik (amit most kapcsolj be, állítsd 240°C-ra, ne használj légkeverést, valamint a tepsit is tedd be forrósodni).

Ha a sütő forró, a rudat vágd 12 csigára (a két végén nincs elég vajas krém, az nem kell a melóhoz), majd rakd a forró tepsibe. Süsd így világosbarnára, majd locsold meg egy-egy evőkanál forró (esetleg cukrozott) tejjel/tejszínnel a csigákat. Süsd még pár percet. Gyorsan ki kell venni a tepsiből, mert a karamell hamar megköt az alján, és akkor már csak vésővel jutsz dűlőre.

Langyosan a legértékesebb. A tészta foszlós és puha, a vaníliás vajtól szaftos és édes, a karamell pedig ropog az alján.

Ádám

Majdnem olyan

A Vapiano a remek tészták és pizzák mellett az édességek terén sem vall szégyent - és ezt nem az ott eltöltött négy hónap alatt állapítottam meg, már azelőtt is volt kedvenc. Az egyik legkívánatosabb dolci a gyümölcsös tejberizs, melynek receptjéért a fél karomat adnám - de mivel én csak a pasta és insalata pályákon dolgoztam, ehhez nem fértem hozzá. De még ha tudnám is, akkor sem adhatnám közre a titoktartási kötelezettség miatt, így egy lehetőség maradt: a kreatív reprodukció.

Majdnem olyan lett, mint az eredeti. Valami titok lehet a dologban, mert azért ha az a tízpontos, az enyém csak nyolc. Ha arra jártok, kóstoljátok meg egy pestós pizza vagy egy gombás tagliatelle után.

TEJBERIZS GYÜMÖLCSTOPPPINGGAL

kell hozzá:

20 dkg arborio rizs (rizottóhoz való)

10 dkg vaj

kb. 1 l tej

egy vaníliarúd

ízlés szerint gyümölcsök, én fagyasztott szilvát és ribizlit használtam

nádcukor/méz/nyírfacukor, ízlés szerint

a gyümölcs édes-savanyú arányának beállításához balzsamecet vagy citrom/lime leve

fűszerek (fahéj, szegfűszeg)

Forrald fel a tejet a kettévágott vaníliarúddal és kb. 5 dkg cukoral/mézzel. A vanília magját kapard ki, keverd a tejhez, majd a rúddal, magokkal együtt hűtsd szobahőmérsékletűre. A rizst rizottószerűen főzd meg, azaz 5 dkg vajon fehéredésig pirítsd, majd a lángot kicsire véve, a langyos tejet merőkanalanként adagolva, folyamatosan kevergetve főzd puhára. A főzés végén keverd hozzá a maradék 5 dkg vajat, és édesítsd, ha még szeretnéd. Adagold poharakba.

A gyümölcsöket hagyd nagyobb darabokban, és a fűszerekkel (egy-egy késhegynyit adagolj először), cukorral/mézzel ízlés szerint főzz belőle egy ragacsos mártást - ehhez pár perc elegendő. Kóstold meg, állítsd be a savanyú/édes arányt ízlés szerint a balzsamecettel/citruslével - minél savanykásabb, annál jobban fog működni az édes rizzsel. Kanalazd a tejberizs tetejére, hűtsd ki.

Ádám

Mi van itthon?

Egyre erősebben dolgozik bennem az "ételt nem dobunk ki" elv, ez pedig maga után vonja azt is, hogy az otthoni elfekvő készleteket igyekszem az utolsó morzsáig elhasználni. Ez nem terv, mindig csak egy pillanatnyi döntés: éhes vagyok, szinte semmi nincs kéznél, de nem rendelek kaját (mert az 99%-ban úgyis ehetetlen vacak), inkább kitalálok valamit.

Így született meg ez a rém egyszerű recept - még túlzás is annak nevezni.

TAGLIATELLE VAJON KARAMELLIZÁLT HAGYMÁVAL

kell hozzá:

tészta (fejenként 12 dkg száraztésztával számolj)

egy-két fej vöröshagyma

5 dkg vaj (még jobb, ha van ghí vagy szmen)

egy kis csokor petrezselyem

A hagymát vágd nagyobb darabokra. A vajat melegítsd fel, de ne legyen túl forró - a vajban jelen lévő tejszárazanyag hajlamos megégni magas hőfokon, keserűvé téve a vajat. Ha van ghí vagy szmen a kezed ügyében, az a legjobb: mindkettő tisztított vajat jelent, mely az indiai illetve arab konyha alapanyaga. Ez kizárólag tiszta vajzsír, így nem ég meg, még sütni is lehet benne (én a popcornt szoktam ebben kipattogtatni). A hagymát kis lángon kb. 20 perc alatt párold barnára egy kis sóval (egy csipet nádcukor gyorsítja a karamellizálódási folyamatot). A kifőzött tésztát keverd a hagymához, borsozd, hintsd meg aprított petrezselyemmel.

Ádám

Feketeerdő torta - nem csak laktózérzékenyeknek

Az Évák. Jelentős szereppel bírnak az életemben. Elsőnek itt van a húgom, aki már büszke anyuka - szinte felfoghatatlan, emlékszem, amikor született, erre most Ő babusgat egy detto ugyanúgy kinéző kiscsomagot. A másik, a blogtárs, akivel egy csomó dologban nem értünk egyet, egészen máshogy kezelünk helyzeteket, s ennek rendszeresen hangot is adunk - de ezek az apróságok csak fűszerezik a tudatot, hogy mennyi olyan tulajdonsága van, amelyek miatt becsülöm, tisztelem, szeretem, amely inspirál és amiért hálás vagyok, hogy immár egy család vagyunk.

A harmadikat csak azért hagytam a végére, mert a poszt Hozzá kötődik. Éva a legrégebbi barát, 18 éve hallgatjuk meg egymást, adunk egymásnak bátorítást, élünk túl hosszú mosolyszünetet, örülünk egymás sikerének - számíthatunk egymásra. Ez a hosszú idő már több ízben próbára tette a barátságot, amely mindent kibírt; már nem nagyon történhet olyan, amely kikezdhetné.

Évánk belépett a harmincasok táborába, a csapatos fülhúzásra én vállaltam a torta prezentálását. Feketeerdőt terveztem, mikor jött az e-mail: az egyik vendég laktózérzékeny. Addigra beleéltem magam a schwarzwaldozásba, nem akartam már változtatni, a kérdés csak annyi: mivel helyettesítsem a tejszínhabot. Ugyan van növényi habalap, sőt, laktózmentes tejszín, de ezek nem egyeztethetőek össze az általam képviselt konyhai elvekkel. Egyszercsak kigyúlt a lámpás: kókusztej! Elég zsíros, miért ne lehetne abból habot verni?

A gugli jóbarát, ha van ötlet: természetesen a kókusztejhab kivitelezhető, ha 1.elég zsíros 2.elég hideg. Pont mint a sima tejszín esetében. Én most kaptam zsíros kókusztejet, elég volt lehűteni, de a félzsíros is megoldás: egy napos hűtőben pihentetés után a konzerv tetejére összegyűlik a zsíros rész, ezt kell lekanalazni óvatosan.

A torta nagy sikert aratott, csak azért maradt egy szeletke, mert Melinek a kérésemre meghagyták kóstoló gyanánt - lett volna rá jelentkező.

FEKETEERDŐ TORTA KÓKUSZTEJHABBÓL

kell hozzá:

20 dkg vaj vagy más zsiradék

35 dkg cukor/méz

3 tojás

25 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)

valódi vaníliaesszencia vagy vaníliacukor

egy zacskó sütőpor

10 dkg cukrozatlan kakaópor

2 dl víz

1 dl pálinka vagy rum

10 dkg porcukor (nád- vagy nyírfa-)

kb. 7 dl zsíros kókusztej

fél kiló meggy (fagyasztott vagy befőtt)

20 dkg keserű csokoládé

A vajat keverd habosra a cukorral, majd a tojások sárgájával. Szitáld hozzá a sütőporral elkevert lisztet, a kakaóport, vaníliát, vizet, majd óvatosan forgasd össze a kemény habbá vert tojásfehérjével. Sütőpapírral bélelt, kivajazott tortaformában süsd 180°C-on 40-50 percet (ne használj légkeverést, kiszárítja). Hűtsd ki szobahőmérsékleten.

A meggyet csepegtesd le, én salátacentrifugával meg is forgattam - legyen minél kevésbé nedves. A nagyon hideg (de nem fagyos) kókusztejből verj habot (ezt nem lehet vajjá köpülni, mint a tejszínt, jeeej), dolgozd bele a porcukrot: ez megfogja, nem fog összeesni.

A kihűlt tortát vágd három szeletre. Én így szoktam: recés késsel körben kb. 1 cm mélyen (csak éppen a ropogós héjat átvágva) kijelölöm a szeleteket, majd egy hosszú cérnát illesztek a vájatba és ezt keresztben áthúzva átvágom a szeletet (ha valakinek nem világos, írjon). Az eredmény tökéletes, szabályos, morzsátlan.

Állítsd össze a tortát: az alja lesz a teteje, mert az a simább. Az alsó részt ecset segítségével itasd át kicsit az alkohollal (ha gyerekek is esznek, ezt kihagyhatod), kend meg a hab negyedével majd szórd meg bőven meggyel. Jöhet rá a következő réteg ugyanebben a szellemben. A tetejét és az oldalát kend be szépen habbal.

Aprítsd fel a kissé puha keserűcsokoládét (én zöldséghámozót használtam, de nagykéssel is reszelhetsz belőle szép lapokat), aztán kézzel vagy sütőpapírral tapaszd az oldalára. Mehet a hűtőbe egy-két órára, aztán: Herclihen Glükvuncs cum Geburcták, Éfá!

Ádám

Nem sikerülhet minden elsőre, na

A "Nélkülözhetetlen" sorozat ihletésére már próbálkoztam sütőtökből gnocchit gyártani, de a kitartó sütés-szárítás ellenére is túl nedves maradt az alapanyag - annyi lisztet kellett hozzáadni, hogy tulajdonképpen nokedli lett a végeredmény. A nokeldivel ugyan semmi baj, de ekkora méretben már nem kellemes ráharapni a kemény galuskára. Azért persze megettük, az édeskés, karamelles sütőtökkel a zsályás-fokhagymás vaj pompásan működik.

Még egy nekifutást megért a dolog, most részben klasszikus gnocchit készítettünk egy baráti vacsi alkalmával: fele-fele arányban krumplit és sütőtököt kevertünk össze. Az állaga ezúttal tökéletes, igaz, kompromisszumként le kellett mondani az intenzív ízről és a ragyogó narancssárga színről: a sütőtök visszafogottabban érvényesül ebben a formában, de talán jobb is így.

A gnocchihoz türelem kell, én pedig nem álltam sorba, mikor azt osztogatták. A tészta bekeverése után a lányokra bíztam a formázást. Soha ilyen szép, csíkos gombóckák nem kerültek ki az én kezem alól, Meli és Nóri értették a dolgukat - mi Csabival nemes egyszerűséggel kihúztuk magunkat a konyhai meló alól. Érdemes nagyobb adagot legyártani, mert jól fagyasztható.

SÜTŐTÖKÖS GNOCCHI ZSÁLYÁS-FOKHAGYMÁS VAJBAN

kell hozzá

egy kisebb sütőtök (mi a kanadaival csináltuk, pedig a magyar állítólag megfelelőbb ehhez)

kb. 50 dkg sütni való krumpli

kb. 20 dkg liszt (lehet részben teljes kiőrlésű)

egy kisebb tojás

egy csokor zsálya

egy-két gerezd fokhagyma

5 dkg vaj

A sütőtököt és a krumplit mosd meg, majd vágd nagyobb darabokra. 160 °C-os sütőben süsd puhára őket (nagyjából egy óra), majd hagyd hűlni. A krumplit még langyosan, a tököt hidegen pucold meg, magokra-héjakra nincs szükség. Robotgépben, vagy krumplinyomóval pürésítsd a zöldségeket (a tök persze gyümölcs, de ezt engedjük el), majd üsd hozzá a tojást.

Most kénytelen vagyok egy népszerűtlen gasztroírói fordulattal élni: a liszt mennyisége kiszámíthatatlan. Mind a zöldségpüré nedvességtartalmától, mind a tojás méretétől, mind a helyiség páratartalmától függ, hogy mennyi liszt kell. Ettől nem kell megijedni, 5 dkg-onként adagolva látni fogod, mikor jó: ragacsos, kenődő tésztát kell kapnod (ez elég tág határok között mozog, nem nagyon tudod elrontani). Sózd meg, vizes kézzel gyúrj belőle kis gombócokat, majd görgesd meg lisztben. Ha van gnocchisodród (jobbhíján egy villa háta is megfelel), most használhatod: a kis barázdák célja, hogy a szósz megüljön bennük,  intenzívebb ízélményt eredményezve.

Egy nagy serpenyőben olvaszd fel a vajat, majd húzd le a tűzről. Dobd hozzá az aprított fokhagymát és zsályát - a forró vajban kiázik az ízük, de a frissességük megmarad.

Bő, sós vízben addig főzd kis adagokban a gnocchikat, amíg a felszínre úsznak, majd forgasd a vajas szószba. Borsot törve rá azonnal egyétek meg.

A fotó kedvéért tettem rá a parmezánlapocskát, valójában nem illik hozzá.

Ádám

Tök unásig

Én szóltam előre! Most tökre minden a tökre íródik. És egyszerűen nem tudom megunni, ami azt jelenti, hogy még ezzel sincs vége! (Vajon a család sem unja még?)

SÜTŐTÖKÖS-PEKÁNDIÓS SAJTTORTA JUHARSZIRUPPAL

Rém egyszerű, a hagyományos sajt-/túrótorták receptjén alapuló megoldás. Meló kevés van vele, de nem mondanám, hogy gyorsan elkészül, mert egy fél napig kell fokozatosan hűteni, hogy szépen egyben maradjon.

Amit viszont általánosságban beépítettem a gyakorlatba egy korábbi ötletem nyomán: a zöldségek/gyümölcsök lehámozott héját már nem dobom el, hanem sütőben "csipszesítem" ilyen-olyan formában, és remek dekorációs kellék lesz belőle. Az első alkalommal a tavaly karácsonyi almakrémlevesemnél próbáltam ki, ahol végül nem a levesbe kombináltam bele a megsült héjforgácsokat, hanem ilyen-olyan adventi/karácsonyi dekorációkba... lassan megint időszerű lesz.

hozzávalók

az alaphoz

2 marék keksz (én a nemrég sütött mézeskalácsot használtam, de lehet bármilyen jobb minőségű vajas vagy háztartási keksz mézeskalács-fűszerkeverék kiegészítésével)

1 marék pekándió

4ek olvasztott vaj

a töltelékhez

30dkg natúr sajtkrém (én Nádudvarit használok)

25dkg ricotta

4ek méz

2ek juharszirup

4 tojás

25dkg sütőtök

1 púpos ek mézeskalács-fűszerkeverék

a dekorációhoz

2 marék pekándió (vásárláskor összesen 10dkg szükséges)

6ek juharszirup

sütőtök héja

Felteszek egy párolóedénybe vizet. A tököt meghámozom egy krumplihámozóval, néhány csíknyi héjat félreteszek a díszítéshez, tököt másfél centis darabokra kockázom, és párolóráccsal felteszem, fedő alatt puhára párolom. A torta aljának elkészítéséhez egy aprítógépbe beledobálom a kekszet (ha kell, a fűszereket) és a pekándiót, ledarálom, majd hozzákeverem az olvasztott vajat, és egy kb. 20cm-es tortaforma aljába belenyomkodom.

A tök magyjából mostanra puha - félreteszem hűlni, a sütőt oedig bekapcsolom 160 fokra. A sajtkrémet, a ricottát és a mézet illetve a juharszirupot a fűszerkeverékkel egy gépi habverő segítségével habosra keverem, és a tojásokat egyenként beledolgozom. Végül a tököt pürésítem, és belekeverem a sajtkrémbe. Az egész massza várhatóan elég híg lesz, de nem kell megijedni, összeáll majd. A fűszeres-tökös sajtkrémet ráöntöm a tortalapra, és a formát beteszem a sütőbe. 1 órán keresztül sütöm a tortát, majd csukott sütőajtó mellett 2 órán át hagyom hűlni. 2 óra elteltével kiveszem, és szobahőmérsékleten tovább hűtöm. A sütőt visszakapcsolom 200 fokra. Néhány tökhéjcsíkot feltekerek az ujjamra, a tekercseket pedig egymáshoz állítva, hogy ne görögjenek ki, beteszem egy tepsiben kb. 10 percre, vagy amíg roppanósra nem sülnek, meg nem kötnek.

Amikor a torta kihűlt, az ép pekándiókkal kirakom a tetejét, a maradékot durvára vágom, és a torta oldalába nyomkodom, végül megöntözöm az egész művet a juharsziruppal, és néhány sült tökhéjcsigát ízlés szerint elrendezek rajta. Kínálásig hűtőben tartom.

Éva

Piknik

A piknikben minden hozzávaló jó: a család/barátok/szerelem, a kirándulás élménye, a táj, a kaja... egyszóval egy összetett élmény, amit a jó társaság, jó helyszín és jó étkek megválasztásával a végtelenségig lehet fokozni. Már az 1800-as évek óta piknikezünk. (Valószínű, piknikeztünk mi korábban is, csak nem adtunk nevet a gyereknek.) Ha már gasztro blog, hát vegyük végig, milyen ételekkel vonulhatunk ki a szabadba: piknikezhetünk al fresco, azaz előre elkészített egyszerű hideg élelemmel (pl. mártogatósok, hideg krémlevesek, előre megsütött lepények, saláták, stb.), piknikezhetünk tűz mellett, ahol grill ételekkel tehetjük emlékezetesebbé az eseményt, de kerekíthetünk egy kitelepített lakomát is az alkalomból fenkölt fogásokkal, amiket szintén előre elkészíthetünk otthon (mint pl. terrine, torta, egyben sült húsok, különleges saláták, bólé, stb.). A piknikétkek akármelyik fajtáját is választjuk, a könnyen mozgatható, praktikus desszertnek mindenhol helye van.

Ez a mostani recept egy, már többször, több formában megalkotott darab. Eredetijére a kedvenc Picnics elnevezésű könyvemben leltem, ami Louise Pickford keze nyomán született.

DIÓS-ŐSZIBARACKOS PUFI KOCKÁK KELETIES BEÜTÉSSEL

hozzávalók

2 leveles tészta

75g nem sós vaj

50g dió/pekándió

40g méz

1tk őrölt fahéj

1tk garam masala (elhagyható, helyette akkor még egy fél tk fahéj)

8 kicsi vagy 4 nagy őszibarack

1 tojás

1tk (zab)tej

kevés barna nádcukor

Mindkét levelestésztát kiterítem, 12cm-es kockákra vágom. Az egyik leveletészta kockáiba egy pohár/forma segítségével lyukakat szaggatok.

A diót, vajat, mézet és a fűszereket robotgépben krémesre összedolgozom, és a "teli" kockák közzepére kör alakban kenek belőle. A barackokat megmosom, kimagozom, és vékony szeletekre vágom, majd tetszés szerint (legyezőben, pálmában, körben, vagy ahogy szeretném) elrendezem a fűszeres diókrémen. A tészták üresen maradt széleit kicsit megvizezem, és egyenként ráborítom a lyukas tésztákat a kockákra, a széleit jól összenyomom. A sütőt beizzízom 220 fokra. Amíg bemelegszik, a barackos kockákat beteszem dermedni a hűtőbe. Amikor a sütő már meleg, a sütiket kiveszem a hűtőből, a tejjel felvert tojással megkenem őket, meghintem egyenként egy csipet barnacukorral, és 12-15 percre betolom őket sülni egy sütőpapírral bélelt tepsin.

Én most reggel sütöttem, remélve, hogy délutánra meg tudom vele örvendeztetni a családot, de reggeli gyanánt/után eltűnt egy szálig.

Éva